Vannak napok amikor energikusak vagyunk és persze olyanok is, mikor legszívesebben csak bekuckóznánk magunkat egy fotelbe és olvasnánk, filmeket néznénk vagy ki sem kelnénk az ágyból. Van amikor énekelni támad kedvünk és mindent optimistán látunk, és van amikor tele vagyunk kétellyel és tétovázunk a legapróbb döntésben is. Néha nem akarunk hozzákezdeni ahhoz, amit tennünk kéne, máskor meg simán belevetjük magunkat a legnehezebb feladatba is. Ezek a változások is jót tehetnek velünk, mindig meg lehet találni a hangulatunkhoz illő gondolkodásmódot, felfogást, feladatot.
Különböző hatások érnek bennünket, van aki jobban érzékeli, van aki kevésbé, és hangulatként, pillanatnyi kedvként tudjuk megfogalmazni, mit is érzünk. Néha összegeznünk kell, mit tettünk eddig. Néha fel kell pillantani és felfigyelni a minket megérintő jelekre. Néha meg kell erősítenünk az elhatározásainkat, néha jobb, ha kicsit kívülről látjuk magunkat és óvatosan megkérdőjelezzük az irányt, a motivációt, a mértéket. Van amikor a testünk diktál, van amikor az eszünk, van amikor a szívünk, van amikor az intuíciónk.
Érdemes megkeresni, hogy minek van most éppen ideje az életünkben. Mire jó ez a hangulat, mire jó a kedvünkben vagy éppen kedvetlenségünkben tetten érhető hatás? Merre kéne mennünk, mit kéne tennünk? És hogyan?
Indítok ezért egy új rovatot, „Mire jó ez a hét” címmel. Különböző kártyákkal is feltéve ezt a kérdést, körbejárom a témát, mától kezdve. Hétfő reggelenként felteszem dátummal a bejegyzésekhez, hogy mit írnak a kártyák, mit támogatnak az „égi energiák”. Remélem hasznosnak találjátok, kíváncsian várom a tapasztalatokat!
T. S. Eliot írta a Négy Kartett-ben: (East Coker – részletek)
Házak élnek és halnak: ideje van az építésnek,
S ideje az életnek, ideje a nemzésnek
S ideje a szélnek, hogy kitörje a meglazult üveget
S megrázza a faburkolatot, ahol motoz a mezei egér,
S megrázza a faliszőnyeget meg a beleszőtt, néma jeligét.
…..
Hogy elérj ahhoz, amit nem tudsz,
Olyan úton kell járnod, mely a tudatlanság útja.
Hogy tied legyen az, ami nem a tiéd,
A nincstelenség útján kell járnod.
Hogy elérj ahhoz, ami nem vagy,
Azt az útat kell járnod, ahol nem találod magadat.
És amit nem tudsz, az az egyedüli, amit tudsz
És ami a tiéd, éppen az nem a tiéd
És ahol vagy, éppen ott nem vagy.
forrás: http://mek.oszk.hu/00300/00378/00378.htm
Szeretem ezt a verset, bár lehet, hogy kicsit sok benne a talány. Ne haragudjatok érte.
Nem csüggedni tehát, ha nem tudsz mindig céltudatos lenni, lehet, hogy egy tétova, öntudatlan időszak segít majd közelebb kerülni önmagadhoz. Szerintem úgyis ez a legfontosabb.
Kép: flickr
