Ma végre újrakezdem a blogírást. Nem volt rá időm, eltartott vagy 2 hónapig míg le tudtam küzdeni a külső és belső akadályokat. Ami a külső akadályt, a pénzkeresés kényszerét illeti – a szerencse mellém állt, az egyik munkahelyemen felemelték a béreket, elég lesz csak oda járnom, ezért a másikat úgy néz ki jövő héten sikerül végleg magam mögött hagyni. Persze hiányozni fognak, de két hónapja folyton búcsúzom tőlük. Most majd sütiket sütök és pogácsát, ők ajándékot adnak, biztos majdnem bőgni fogok, lesznek nagy puszilgatások, és eljövök. Leadom a kártyám is, nehogy vissza tudjanak hívni, mert jobb ha tovább lépek. Így kell lennie.
Időközben, ebben a két hónapban mindent sokkal bonyolultabbnak láttam, nem tudtam a kártyával sem foglalkozni, pedig bátorít azóta is, hogy ezt csináljam, amit elkezdtem, de én magam is kerestem valamit – legfőképp a hangot, hogy hogyan szólaljak meg, a motivációt, hogy mit akarok kezdeni az oldallal.
Mostanra rájöttem, hogy mit is szeretnék. Egy olyan közösséget, akik hisznek az intuícióban, akik figyelnek a „jelekre” és nem találják ezt butaságnak, akik önismereti eszköznek szívesen kipróbálnák a kártyavetést és megismerkednének egymással és velem, akik akár meg is osztják egymással a tapasztalataikat, így vagy úgy – online, de idővel talán személyesen is.
Szóval van-e kedvetek együtt gondolkodni önmagatokról, az életekről, hogy merre tartotok és mit szeretnétek még, hogy mit tudtok már magatokról és mit szeretnétek még megtanulni, hogy jó helyen vagytok –e, vagy mit kéne tennetek azért, hogy ott és abban legyetek, amit magatoknak leginkább akartok? Van- e kedvetek egy olyan közösséghez tartozni, amit úgy képzeltem el, hogy szerető és támogató, okos és őszinte, ahol elmesélheted, mi aggaszt és mit szeretnél, mi nem sikerült eddig és mire vágysz ezután, akik közösen elindulnak egy önfelfedező úton, és szeretnének személyiségük eddig ki nem használt odalait és tulajdonságait apránként felfedezni….?
Hogy képzelem az egészet? Ma reggel olyan egyszerűen megjelent előttem az egész. Valami új kezdetén állok, és elindulok, tele reménnyel, csak magamban bízva. Ez nem más mint a Tarot 0. lapja a Bolond.
Ez egy szellemi játék lesz, új kaland. A tarot az emberi élet minden állomásán végigvezet, rámutat a gyenge pontjainkra és felfedi az erősségeinket, ideális az önismeret elmélyítésére.
Hetente egy–egy új lap segítségével kérdéseket tehetünk fel magunknak, és én is segíteni fogok ebben, szempontokat adok és mesélek a magam következtetéseiről és belátásairól. Remélem van olyan, aki ezt olvassa és éppen most, az évnek ebben a borongós napján és elég befelé fordulós időszakában késztetést érez arra, hogy jobban bepillantson a saját belső világába és elindítson egy izgalmas belső kutatást, mert vágyat érez arra, hogy fejlődjön valamilyen téren. Mivel ez egy hosszú folyamat – 78 kártya van és ez pontosan másfél évet jelent, bőven lesz idő arra, hogy elérkezz a célhoz, amit itt a kezdetekkor megpróbálsz elképzelni. Természetesen sokkal hamarabb is teljesülhetnek az álmaid, de az én egyik célom éppen a hosszú utazás és a közben történtek megosztása az utitársaimmal.
Miféle célkitűzésekre gondolok? Például:
- döntésre jutni egy fontos kérdésben
- hozzákezdeni egy régen vágyott dologhoz, és tenni érte valamit, pl. elkezdeni festeni, vagy megtanulni hangszeren játszani, újra sportolni, többet sétálni, többet olvasni, akkor is elmenni havonta színházba, ha rengetegbe kerül stb.
- egy jó közösség tagja lenni, barátokat találni
- elkezdeni társat keresni, belátni, hogy igenis vágysz rá
- bátrabbnak lenni, többször felvállalni a véleményed
- fogyókúrázni és lefogyni
- jobban írni
- jobb anyának, apának, társnak, barátnak lenni
- megtalálni a neked való munkát
- magabiztosabbnak lenni
- jobb nőnek/férfinak lenni, szebben öltözni, adni magadra
Kinek mi a fontos, miben szeretne fejlődni. Amit javaslok, nyiss egy füzetet, vagy egy oldalt a word-ben, vagy valami jegyzetelő programban ahová leírod a kérdéseidet és válaszaidat, a töprengéseidet. Mindig legyen nálad, különösen közlekedés közben, hogy le tudd irni, ami hirtelen eszedbe jut.
Lesznek feladatok, amire rá kell szánnod némi időt. Ha úgy érzed, valami fontos belátásra jutottál, elmesélheted nekem, vagy mindenkinek, aki csatlakozik a csoporthoz.
A kártyák újra és újra előhoznak majd fontos szempontokat, és persze közben felfigyelhetünk arra is, hogy mit üzen nekünk a világ, miféle válaszokat ad akaratlanul is a környezetünk. Mire gondolok?
Nekem például volt egy ilyen bevillanásom ma reggel, szellőztetés közben. Felhallatszott a szomszéd ház mellett kutyát sétáltató hölgy párbeszéde egy férfivel, felfigyeltem rá, mert szidta a macskákat, hogy kiborogatják a szemetet (megjegyzem, szerintem kutya is lehetett), és nem értette, hogy miért nem tették ki a kukáját tegnap, mikor évek óta mindig azonos napokon jönnek a szemetesek. Magamban egyből mérges lettem rá, bár fogalmam sincs, mi a rend a másik házban, de miért nem tette ki saját maga? Miért másnak kéne kitennie az ő szemetét? Aztán rá is jöttem, hogy lehet, hogy például minden héten más intézi, vagy az is lehet, hogy van házmester, bár kétlem, és ez a haragom megint rólam szól, aki legszívesebben mindig mindent magam csinálok, sose kérek meg senkit semmire, ha lehet.
Pedig ez ugye nekem sok mindent megnehezít, folyton mindenre figyelni elég fárasztó, a gyerekeim, akiket sokkal jobb lett volna, ha ránevelek arra, hogy segítsenek, majd csak sokára és nehezen tanulják meg, hogy rendet tartsanak maguk körül, és igenis lehet, hogy néha becsúsznak ilyen bakik, de még mindig jobb lenne, mint ez, hogy egyszerűen nem tudok kérni. Mert jobb napjaimon, amikor nem torlódnak fel a dolgok, amikor laza vagyok és elégedett, akkor meg tudok kérni másokat, és az sem érdekel egyáltalán, ha netán nem lesz tökéletes az eredmény.
De ez elég ritka, és a fenti tulajdonságom sok mindenre kihat, legfőképpen arra, hogy nem sok időm marad, és gyűlnek az elhalasztott feladatok, amiket persze úgy érzem, hogy mind nekem kell megoldanom. Persze anyám is ilyen volt, ő sem hagyott soha semmit sem segíteni, ezt is jól tudom, de azért meg lehet haladni valahogy, csak az ember ugye elég gyakran megint rájön, hogy ugyanott tart. A maximalizmus és a halogatás nálam kéz a kézben járnak és sokszor meg is bénítanak. De arra jó egy ilyen bevillanás, és az egészen való töprengés, hogy most ebben a helyzetben, például ne hagyjam magam, ha előkerül a”mindent nekem kell csinálnom, mert csak akkor lesz jó, és nem is tudom, lesz-e elég időm, és mert mindennek nagyon jónak kell lennie, inkább várjunk még egy kicsit”.
Úgyhogy, most annak ellenére, hogy ez biztos nem egy tökéletes kezdet egy ilyen számomra fontos vállalkozáshoz, anélkül, hogy inkább aludnék rá egyet, feltett szándékom, hogy feltegyem az oldalra.
Ilyesmire gondoltam, mint ez a reggeli elmélkedésem, hogy ha beugrik valami fontos, vedd észre, írd le, gondolkodj el rajta, akár oszd meg, gondolkodjunk közösen, de lényeg, hogy próbálj egy picit javítani rajta. Nem hiszem, hogy ezeken a dolgokon teljesen túl lehet jutni, de a tudatosítása nagyon nagy előrelépés lehet.
Holnap elmesélem részletesen, hogy mi is ez a „Kezdet” és mit jelenthet az életünkben a „Bolond”, és írok gyakorlatokat és töprengeni valókat.
Mit szóltok? Csatlakozik valaki? És persze útközben is megteheti bárki.
Köszönöm a jelentkezésed, pár nap múlva folytatódik a tréning. Boldog Új Évet!
Hasonló gondolatok, hasonló problémák. Csak ma találtam erre a blogra, de szívesen csatlakozom. Köszönöm a lehetőséget.