Tegnap Mariazellben jártunk. Itt nyaralunk a környéken, és a kicsit esős időben gondoltuk, hogy nagy túra helyett inkább megnézzük a városkát, a közelben lévő tavat és a vízesést. Mi hárman és szállásunkról egy másik pár is ezt az úti célt választotta, bár nem egyszerre indultunk.
Megnéztük a híres templomot, bóklásztunk a bazársoron, megkóstoltuk a helyi keserűlikőrt, gyönyörködtünk a szép épületekben és a környező hegyekben, míg végül éhesen én valami sósat szerettem volna enni, Gábor rétesre vágyott, Feri pedig, mint mindig, hamburgert kívánt. Egy kisebb utcácskán meg is pillantottuk a kirakatot, ahol mindezt egyszerre kínálták, betérünk hát a Strudel Bar-ba.
A tulajdonos hölgy magyarul köszöntött minket, rá is kérdeztünk, és mondta, hogy ő tényleg magyar, szerinte sem lehet ennyire jól megtanulni magyarul. Hatalmas hamburgereket kaptunk, finom rétest és igazi capuccinot jó erős kávéból. Az ingyenes wifi ellenére sem igazodtunk el a térképen, így hát kedvesen útba igazított minket, a tó és a Mária vízesés irányába.
Amíg ücsörögtünk egy kicsit, hallottam, hogy egy fiatal lánnyal – gondolom, a lánya lehetett – arról beszélt, hogy voltak bőven magyarok és persze osztrákok is, és néha már összekeverte, a magyarokhoz véletlenül németül szólt, és viszont. Megjegyeztem magamban, érdekes, hogy a magyarok, akik valószínűleg laposabb pénztárcával érkeznek, és nem is biztos, hogy feltétlenül bárhol enni akarnak, milyen jó szimattal találják meg őt ebben a kisebb utcában.
Továbbindultunk, csodálatos képeket készítettünk az Erlaufsee tükörsima víztükréről a környező hegyekkel, majd rátaláltunk a kristálytiszta vizű Marienwasserfallra is.
Este a szálláson beszélgettünk a fiatal párral, hogy merre jártak. Ők is megnézték a templomot, majd felmásztak a sípályán a hegytetőre és jól kifáradva végül beültek vacsorázni.
Hogy hová? Természetesen a Strudel Barba. Szabolcs valamiért éppen hamburgerre vágyott, így hát ők is ide tértek be. Ugye, milyen érdekes véletlen?
Szerintem persze nem az. Mi is, ők is az intuíciónkat követtük, és ösztönösen rátaláltunk erre a kellemes helyre. Azt gondolom, hogy a tulajdonos hölgy pozitív gondolatai, aki úgy alakította ki az üzletét, hogy elképzelte, hogy majd sok magyar is be fog ide térni, és jól érzik itt magukat, ide csalogattak, az emberek közötti mélyebb és rejtélyes összeköttetés segítségével. Mi pedig nem csalódtunk, és úgy vélem, hogy a mi gondolataink és emlékeink is valahogy tovább erősítenek majd valami ehhez a helyhez kapcsolódó közös, tudatalatti információt.
Külföldön, ahol nem vagyunk ismerősek, hajlamosabbak vagyunk arra, hogy az intuíciónkra hagyatkozzunk. Az pedig, ha gondtalanok és felszabadultak vagyunk, könnyedén a vágyaink irányába terel minket.
Hiszen erre jó az utazás, a megszokottból való kilépés. Sokkal könnyebb rátalálni az eredeti, ösztönös vonzódásainkra, mert a környezet, amerre az orrunk utánk megyünk, segít abban, hogy visszatükrözze azt, kik is volnánk mi valójában. Ilyenkor nincsenek velünk a tépelődéseink, sem a kishitűségünk. Utazásra fel!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: